Az elmúlt időszakban egyre több gyermeknél tapasztalom a halálfélelem érzését. A gyerekek közt napi téma a halál és az iránta érzett félelem.
 - Mi is meghalunk? Anya és apa is meghal? Ugye nem halsz meg? A kutyám is meghal? 
Ez a reakció az elmúlt időszak kezdetleges hatásai, amit úgy gondolom még csírájában igyekezzünk megoldani. A félelem szorongást, majd betegséget okoz a fiatal szervezetben, majd mire a gyerekek felnőtté válnak, félelmük irányítása által bezárják önmagukat.
De miért is kezd egy 3-8 éves gyermek a halállal foglalkozni? Minden rezgés, amit mondunk, cselekszünk, eszünk, iszunk olvasunk, érintünk stb. Az elmúlt két év a félelemről szólt.(Félelem keltésről) A gyermek még nagyon tiszta finom rezgésű lélek, aki nem csak a pozitív érzést szívja magába nagyon gyorsan, hanem a negatív hatásokat is. Tehát ha ismeretlen rezgéssel találkozik, akkor természetes, hogy félni kezd. Viszont fontos, hogy ezt az érzést mihamarabb átfordítsuk bennük. Hogy hogyan? A halál elfogadásával! Nem azt tanítom, hogy nincs halál! Nem a homokba dugom a fejem, hogy erről aztán soha ne beszéljünk a gyerek előtt! Hanem elfogadom, hogy a halál létezik, a halál az életünk része. Ahogy egy magból csodaszép virág lesz egy idő utàn elalszik és elhervad, de addig sem fél, hanem önmagát élve boldog.
A halál az életünk része. Ez az élet körforgása. A gyerekek nagyon hamar megértik. Különböző mókás játékokon keresztül könnyedén átfordítható bennük ez az érzés.
És ha elfogadja, hogy a halál az élete része, akkor nem fél, így boldog kiegyensúlyozott hosszú élete lesz...bónuszként a jövőben a középpontjában tud maradni, mert az elfogadás védelmi hálójában, nem hat rá a külső média.

Játszva tanuljatok!

Hajba Eszter