Ellopták a biciklim! Érdekes megélés volt. Egy kerékpár lopás mennyi mindent elindít az emberben. Nem is a tárgyat sajnáltam. Lehet, hogy magamat?
Egyből megkérdeztem magamtól, hogy mit teremt ez nekem? Mire tanít? Eltudom engedni a biciklit? Aztán furamód a kérdések által könnyedén tudtam volna kezelni, ha az egóm hagyta volna, illetve a hitrendszerek. Mert ilyenkor nagyon dühösen rendőrségre kell szaladni, ugye ez az elvárt szokás. De nem éreztem, hogy nekem ez lenne az utam…Jól kiadtam magamból a feljött érzéseket, majd igyekeztem átfordítani. Megfordult a fejemben, hogy írok egy levelet és kiteszem a lépcsőházba, de nem dühből írt üzenetet hanem, amolyan más nézőpontú szeretet üzenetet. Gondoltam, ha már tőlem elvándorolt a bicikli, akkor olyanhoz kerüljön, aki megérdemli és örömet okoz neki.
Majd, amikor egy 7 éves kislány nálam járt és a dühről beszélgettünk, elmeséltem neki, hogy én akkor voltam nagyon dühös, amikor hétvégén ellopták a biciklim, de aztán igyekeztem és átfordítottam a szeretet érzésével. Erre a kislány…;

“…de hogyan? Úgy hogy, azt képzelted biztos egy szegény ember vitte el akinek kellett, mert neki nincs pénze rá…?”

Pont úgy….kicsi tanító…Mindig fejlődünk!

Hajba Eszter