Sokszor kérdezik tőlem, hogy hogy találtam rá a hivatásomra. 4 éves koromban beleestem a pöcegödörbe, ami aztán egészen a felnőtt koromig kihatással volt a viselkedésemre, döntéseimre, nézőpontjaimra, kapcsolataimra. Hiszen, szó szerint jó mélyen a -szarban- voltam. Ha akkor, nekem is lett volna egy “Eszti nénim”, aki segít kioldani és rálátni a traumámra mennyivel könnyedebb úton folytattam volna a fejlődésemet. Persze most már tudom, hogy ez a tapasztalat kellett ahhoz, hogy felnőttként felébredjek és ráérezzek, arra ami hív…Mert ez az ami hívott, hogy a 4 éves Esztinek megoldást adjak. És ma, az a kicsi gyerek, aki például elveszti valamelyik szülőjét vagy kiközösítik, bántalmazzák, dadog, vagy épp nem beszél, nekik legyen valaki, aki rávilágítja őket a szenvedésük fejlődési lehetőségére. 

Hiszen belőlük lesz a jövő! Plusz ajándék pedig, hogy hazatérve a szüleiket is gyógyítják.

Bízom benne, hogy egyre többen leszünk, akik bátran varázsolnak a gyerekek szívében.

Áldás és Szeretet! 

Hajba Eszter