10 éves fiú lépett a kuckóba. Nevét alig hallottam, mert szinte suttogott. Jó erőben lévő, világos szemű, angyali tekintetű fiú. Nagy ölelésbe burkolózva oldottam félelmét. Ahogy megnyílt a bizalmi tér, ő is kinyílt. Bántották…sokszor, sok helyen…gyökérben és azon túl is. Tüskéket növesztett és agresszióval védekezett. Nem akarta, így alakult. Önmarcangolás és bűntudat keveréke lobban lángra, ha kiutat talál. Mindeközben ő egy csupa szív szelíd lélek, csupán elfolytja azt a kincset, amit nekem megmutatott magából. Egy fiú, aki imádja a természetet, egy fiú aki tudja, hogy a fák értünk vannak, ismeri a virágokat, szeret énekelni és a legnagyobb vágya, hogy szeressék…

A végén apukája csak ennyit mondott:
- Tudod… a gyerekem 10 év alatt több szörnyűséget látott, mint más egy egész életen át…Nem is értem…Ő mégis mindig énekel….

 

Vékony nádszál kislány lépett be az ajtómon.  Szőkés haj, hosszúkás arc, hatalmas barna Bambi szemek. A kezei görcsösen maga előtt és szorong. Egy hányásos emlék maradványa bizonytalanította mindennapjait. Ha jön a gombóc a pocakban pánik és légszomj feszíti. Együttműködő, megengedő és bátor volt, nyitott és akarással teli. Több, mint fél év telt el. Ha jön mindig hozza az okos füzetet, amiben minden varázslat le van írva. Nem én kértem, csak javasoltam. Mondatok, versek, kérdések, gyakorlatok…csinálta. Jött a stressz ő csinálta. Csinálta a varázslatot, mert hisz benne, és működik. Varázscseppek illatában firkálja a dühöt magából és kopogtat. Csinálja, amíg barátja nem lesz a stressz. Tegnap elhozta a naplóját, mert naplózik is és eldöntötte 14 éves korára őt már biztos békén hagyja a pánik….és így lesz…mert egy igazi varázsló!

 

5,5 éves kislány járt nálam. Csoda lélek, csillogó szemek, arcán két piros almácska és apró fogak a mosoly mögött. Gyönyörű és megfoghatatlan érzés volt vele szemben ülni. “Probléma”;Nem beszél vagy csak ritkán.
Játékkal nyitottuk a teret, olyan varázslóan őszintén. Hol a varázstáskába nyúltunk, hol szeretet vizet ittunk, volt amikor Ragacstól kapott szeretet puszit és közben kérdeztem; anya és apa hogy szeret téged?

- Anya ölel és apa is.
-Ma reggel is?
-Anya igen, de apa nem.
-Miért?
-Mert apa csillag az égen...

És a szemek tovább csillogtak, az almácskák tovább ragyogtak, az apró fogak újra mosolyt csaltak és Apa a rajzlapról visszanevetett….

 

Minden gyermek egy béke magocska! Minden gyermekkel születik egy új lehetőség, egy új világ! Tanítva tanuljunk!

Szeretettel,

Hajba Eszter