Az emberi lét (sajnos) ismert velejárója a birtoklás. Birtoklom a házamat, autómat, páromat, gyerekemet, szüleimet, tudásomat és mindent is, ami körülvesz. Mert az enyém. Sokszor hallottuk gyerekként is. “Ez az enyém.” Mi van, ha mindenki a mindenségben él és minden mindenkié. Mi van, ha amit én tudok, azt te is tudod csak még nem vagy rá éber. A birtoklás beszűkít és falakat emel. Elhiteti, hogy csak bizonyos elvárások, szempontok alapján élheted a tudást. Minden tudás egy helyről fakad, csak ahány ember annyi megélés és eszköz. Egy varázsmondat nekem jelentheti a mindent, de neked csak egy sima mondatot, de egy másik pont a te mindened.

Mindenki előtt van egy hatalmas gyümölcsfa, amiről bármikor szakíthat és terméséből bármikor megkínálhat mást is. Hiszen az nem csak az övé, mert a fa gyökerei összeérnek a szomszéd gyümölcsfáéval, ami lehet, hogy épp a te fád…:)
Osztozni nemes dolog, és ebben a legprofibbak a kicsi gyerekek, akik nem kérdezik meg, hogy hány diplomád, okleveled vagy épp díjad van, mert egyre fókuszálnak a szívből jövő varázslatra…NEMesek és újítók!

Hajba Eszter