Sarolta és a szerencsekavics

Sarolta a város határában egy erdő széli házikóban él szüleivel és legjobb barátjával Zserbóval a drótszőrű foxi kutyával. Sarolta az idén volt 5 éves, gyönyörű szőke fürtjei és égszínkék szemei varázslatot lopnak szülei hétköznapjaiba. Sarolta nagyon szeret a természethez közel élni. A madarak éneke és a lepkék huncut tánca, mindig mosolyt csalnak arcára. A patak pár lépésre a házuk mellett csordogál, ahova apukájával, mindig örömmel jár szerencse kavicsot ajándékozni a patak tündérének. Minden kavicsra felfesti az aznapi félelmét, majd jó messze elhajítja és megköszöni, hogy segített neki bátorságot adni. A minap egy hatalmas pókot festett a kavicsra. Miután a kavics pataktündér ölébe csobban, Sarolta és apukája kacagva haza sétálnak, miközben ezt a dalt dúdolják; 

Kopogtathat ajtómon félelem,

Én bizony őt bátran beengedem.

Megölelem, megismerem,

Szívemtől messze engedem.

Ezt a varázslatot Sarolta a szuperhősórán tanulta. De mi is az a szuperhősóra? Hamarosan te is megtudod kedves kis szuperhős barátom...

 

 

Sarolta és a világnak virága

Sarolta izgatottan ébredt. Ma nincs ovi és anyukájával egész nap kettesben játszhatnak. De ami a legjobb, hogy végre elültetheti, azt a virágmagot, amit a szuperhősórán Mária nénitől kapott. A reggeli után Zserbó kutyussal egyből ki is szaladt az udvarra. Gyönyörű nyári reggel volt. A fény szinte kacagva szaladt végig az udvari mászókán. Sarolta az ég felé kitárta mindkét karját és engedte, hogy a fény felébressze minden porcikáját. Anyukája követte őket és előkészítette az ültetéshez szükséges eszközöket. Virágcserép, locsolókanna, színes ceruza és egy kis föld. De mielőtt, az ültetésnek nekiláttak volna, Sarolta szeretete minden színével kidíszítette a virágcserepet, amibe, majd a magocskát ülteti. Tudjátok, a szavaknak és a színeknek hatalmas ereje van, ezt úgy hívják, SZER-ETET MÁGIA. Mária néni elmesélte Saroltának, hogy ha víz mellett, szeretettel is tápláljuk a növényeket, akkor ők hálájukat kifejezve boldogan növekedésnek indulnak. Sarolta, miközben a cserepet díszítette, ezt a szeretet mágiát dúdolta;

Szeretetem végtelen,

Egy cseppjét a cserépbe engedem.

Szeretetem végtelen,

Világnak virága ébredjen.

 

 

Sarolta és az aranyfonál

Sarolta szomszédjában lakik Julcsa néni és az ő fekete fehér Sanyi cicája. Sarolta órákig tudta nézni Sanyi cica mókázását.

A kicsi állat kedvenc játéka egy aranyfonál volt. Sanyi, mikor úgy érezte, hogy dühös, akkor mérgesen hempergette az aranyfonalat a fűben, mikor szíve boldog volt, akkor hátra dobta magát lábait az égnek nyújtotta és a kis arany gombolyagot, mint egy kerék pörgette a lábain. Dorombolás közben pedig finoman a gombolyaghoz bújt. Sarolta észrevette, hogy Sanyi minden érzésének megélésében ott volt az aranyfonál. Mikor SZUPERHŐSórán volt, elmesélte Mária néninek, hogy mit tapasztalt.

- Mária néni te tudod, hogy mi ez az aranyfonál? Kérdezte Sarolta.

- Az aranyfonál a SZERETET. A szeretet mindig minden pillanatban ott van a kezünkben, még ha mi emberek nem is látjuk. Egy varázslat, amit ha ügyesen használsz megtanít a biztonságra. Sanyi nagyon okos kis cica, ő ösztönből érzi és éli. Figyeld tovább és tanulj tőle kicsi Saroltám.

 

Folytatjuk...:)

Hajba Eszter