Megugrani és Újjászületni  

Az életünkben sokszor vannak olyan helyzetek, amikor megfejlődünk valamit és tovább kell lépni, egy következő fejlődési lehetőség felè, újból nagyot ugrani az ismeretlenbe, elengedve a múltat és a mostban teremteni a jövőt. Ugrani…noh igen, de ez nem mindig könnyű, sőt vannak, akik inkább a megszokotthoz ragaszkodnak, mintsem kipróbálják az ismeretlent. Jómagam is néha vagyok így. Félek az újtól, az ismeretlentől, a visszautasítástól, félek nyitni a szívem, és átadni magam valami ismeretlen erőnek, pedig belül másra sem vágyom jobban, de ott állok készen ugrani és félek, mert nem tudom milyen lesz landolni. Aztán ugrok...

Találkoztam egy lélekkel, egy bátor lélekkel. Többször ugrott zsákkal a hátán, úgy igaziból katonaként a mélységbe vetette magát. 23 ugrás. Volt, hogy a vak sötétbe. Megkérdeztem tőle, hogy hogy nem fél? Felemelő volt látni az arcát, ahogy a megéléseiről mesélt, arról a gyerekkori vágyáról, ami valósággá vált, amit már soha senki nem tud tőle elvenni. És nincs olyan, hogy nem fél, csak van egy belső erő, ami átlendíti a félelmét. Igen, még ő is fél. 

Neki ez a belső erő a nagymamája, az a nagymama, aki mindig ugrani akart, de nem tehette meg. Amikor ez a bátor lélek 23 alkalommal mélybe vetette magát, a nagymamájára gondolt, hogy fogja a kezét és vele együtt ugrik. Minden ugrással újjászületett. Ezek azok a láthatatlan mozgató erők, amikre nem is kell magyarázatot adni, egyszerűen hisszük és érezzük a zsigereinkben és visznek előre. Ahogy egy gyermek mágikus világában, egy plüss maci vagy, egy varázsüveggolyó adja a bátorságot, egy kitartó katonának a nagymamája emléke. Mert mindenkinek kell egy bátorságot hozó energia, amivel ugrani mer, ugrani az ismeretlenbe. Ahogy a bátor katonának a nagymamája, nekem pedig egy bátor katona…

Szeretettel, 

Hajba Eszter