Milyen színű a boldogság?

Reggeli aranypor az ablakon,
Fényjáték a falakon.
Őszi narancsba boruló táj,
Melyben hallom lépteim nyomát.
Felnézek az ég kékjére,
Elrepít a végtelenbe.
Zöld lomboknak illata,
A lelkemet szelíden simogatja.
Krókuszok virulása,
A hegyeket díszítő lila sálja.
Rózsaszín felhő a bizsergető,
Szerelem érzését ébresztő.
Téli lábnyom a járdán,
Emlékébresztőként járkál.
Éj kék színében kacsintó csillagok,
Álmaimba hozzák a varázslatot...

Szívtánc

Halk csobogás hallatszik,
A lelked épp egy zongorán játszik.
Lehet fehér vagy fekete a hang,
De a lényeg egy ütemre hajt.
Táncolj, dúdolj, mert élni jó,
Zöld utat kap most minden szó.
Mindegy mi van kint,
Mert az ütem bent int.
Élvezd, ízleld, simulj bele,
Engedd magad a szívedbe.

Hit

Reggeli hangulat súgta fülembe,
Higgy magadban, mint napfény az ébredésben.
Apró pillanatok boldogságában,
Szerelem izzasztó varázsában.
A megfoghatatlan érzésekben,
Lelkeket melegítő szelídségben.
A mozgás feszítő ritmusában,
Teljesítményed határtalanságában.
A gyermek igaz játékában,
Nagymama napsütötte ráncaiban.
Tudatod teremtésében,
Önmagad felfedezésében.

Merengés

Nagymama ráncain merengek,
Egy életrajzi festményt dédelgetek,
Volt-e szerelmes pillanata,
Vagy épp az egereket itatta?
Illatozta a vörössen izzó rózsákat,
Bűntudata őt is sokszor bezárta.
Te is kérdezd meg magadtól,
Jányom… mi az, mit bezárva tartol?

Születés

Egy kicsi Csillag kacsint az égről,
Várja, hogy temploma megnyíljon a földről.
Belépve szentélye fényébe,
Érzi, hogy szíve beleolvad a mindenségbe.
Szeretet ritmusára együtt kacagnak,
Édesanyját hálásan köszöni a sorsnak.

MAG

MAGány a legjobb barát,
Segít MAGadba nézni,
Hogy önMAGadra találj.
Elvisz a MAGosba,
Ölelkezve önvalóddal,
Igaz éneddel, MAGyar szíveddel.

Önszeretet

Testemet átmosták a hónapok,
Szívemet újrahangolták a bizonytalanságok.
Látásomon élesített a sötétség,
Mozgásomat felszabadította a merevség.
Hangomat lágyította a félelem,
Így egész lényemet átjárja egy új szerelem.

Vedd Észre

Vedd észre, ha ordít kiabál,
Belső gyermeked belülről kalapál.
Vedd észre, ha hazug a szó,
Ha menekülnél saját visszhangodtól.
Vedd észre, ha az egó simogat,
Az csak egy percnyi illuzionista pillanat.

Vedd észre, ha kinyílt a szemed,
Amikor a szíved adja az örömödet.
Vedd észre, ha belül mosolyog és kívül ölel karod.
Vedd észre, ha szemed a mindenségen túlragyog.
Vedd észre, ha egységed EGY-ben van,
Mikor belső gyermeked büszkén üzen az álmodban.

Sebezhetőség

Engedd, hogy lapozzon az élet,
Engedd, hogy tanítson a félelmed.
Engedd, hogy az elméd üvöltsön,
Engedd, hogy a sorok közt könyörögjön.
Engedd, hogy a lelked közbeszóljon,
Engedd, hogy az életed könyvébe ő posztoljon…Engedd!

Istenember

Emberek hiedelmek téves lépéseiben,
Tudattalanul a felesleges körökben.
Istent kerestetik bálványban,
Miközben Istenember elfelejt élni önvalójában.
Oltár elé állva kérem az Urat,
Bálványát elengedve, had legyen szívünk szabad.
Szabadon szárnyaló, szabadon élő,
Istenemberi életre méltó és szerető.

Nemesség

Köszönöm a SZERT,
Mi ETET, ha kell.
Az ember FÉL-ELEMBEN csak feszülni mer.
Mint gitáron a túlfeszített húr,
Dallam helyett csak a fülembe szúr.
Szelek forgásában megértem mi a lényeg,
Csak SZER-ETET kell, hisz enélkül elmúlik lényed.

Tisztulás

Kend be magad öleléssel,
Simogasd magad nevetéssel,
Szeresd magad őszinteséggel,
Becézd magad édesítővel,
Nyisd meg szíved a szeretettel.

Dobbanás

Mikor a szív dobban,
Az új világ ébren van.
Nincs kérdés, csak a tiszta döntés,
Az őszinte felelősségteljes méltó ölelés.
Testvéri szeretetben fonódnak a lelkek,
Az igaz KÖZÖSS-ÉG alatt, új értelmet nyernek a félelmek.

Elbűvölő Pillanat

Szívem kulcsának hangjegye,
Csodálatra méltó részecske.
Különlegessége sohasem múlik,
Mert középen állva, mindent megvalósít.

Pont

Egy csepp tenger a szemedben,
Univerzum dallama a szívedben.
Ne feledd mit hoztál magaddal,
Álmodj a kacsintó csillagokkal.

Repülj az érzéseid hátán,
Miközben liftezel a szeretet és a félelem szárnyán.
Mindegy ki mit mond,
Mert benned rejlik az egész pont.

HAT-ALMA

Testünkben kódolt üzenet,
Isteni gyümölcsbe rejtett szeretet.
Hét szín, hét alma,
Mindenkinek benne a saját hatalma.
Hatodikat is megkóstolva lelked felébred,
Hogy a hetediket, csak hat-almaddal élheted.

Szárnyalás

Szívedben a mindenség,
Szeretetre való éhség,
Szárnyaid: Férfi és a Nő,
Az egységes erő.

Emel fel a magasba,
Igy ölel a karodba.
Nincs csak a Férfi, csak a Nő,
Mert benned az egységes erő.

Sejt-Elem

Csobban a fény, zendül az ég,
Tágul minden benti kép.
Szűkül a kint, harsog a nép,
Félelemkeltő porba lép.

Te Nő a teremtő,
Szavad csendesen harmóniát keltő.
Szívtered üzeni az igazságot,
Így átírod az ezeréves mámort.

Fejenállásból táncra perdül a föld,
Más nézőpontból indul egy újabb kör.
Idő akasztása elmúlik,
Jelenben élve a jövő bekúszik.

Beavatás

Bújj, bújj zöld ág, gyere ki a fényre.
Magodból bátran törj fel az égre.
Bújj, bújj zöld ág, öleld körbe a szívem,
Szememből szikrázzon a fényem.
Bújj, bújj zöld ág, felébredt a lelkem,
Emberek szíve tükrözi a kincsem.
Bújj, bújj zöld ág, mind a hét világon,
Hála kísérjen végig a beavatáson.

Fényben állok

Szembenézni önmagammal,
Ó micsoda nehéz,
Könnyebb útra csábít az egó,
Mint, kígyó tekeregve önmagadba vész.
De megszólal egy hang,
Melynek csendjében szikrázik a kard.
És a szikra fényében, Isten önmagad felé hajt.  

Szégyentelen

Kígyó a vállamon tekeregve kelleti,
Sziszegi, sziszegi önvalómat hirdeti.
Gúnyos, rideg, rusnya, szőke fruska,
Szeme káprázata szívemet jéggé fagyassza.
Szorít, szorít lelkesen szembesít,
Szívem, szívem olvadj fel, te szégyentelen.

Elengedő Merengő

Ünneplőbe öltözött a táj,
Mert elengedi mindazt,
Ami nem szolgálja már.

Megrázza szoknyáját a táj,
Kifesti mint Van Gogh,
A virágzó mandulafát.

Legszebb az őszi táj,
Hisz az elengedés csupa báj,
És a megújulás dallama vár.

Alázat

Várni, várni öledbe bújni,
Szorosan izzó karjaidban aludni.
Várni, várni ősztől tavaszig húzni,
Két szemedben tükröződő festményben élni.
Várni, várni magból virággá válni,
Illatod felhőjében nyári dallamra táncolni.
Várni, várni izzó szívvel élni,
Szívünk szeretne, ÉN-ből MI-vé válni.

TelihOLD

Látásod a Nap, lelked a Hold,
Az igazság szava mindent felold.
Millió ember, különböző valóság,
De így teljes az igazság.

Nézőpontok sorakoznak,
Sajátjaid birtokolnak.
Telihold fényében megértheted,
Elvárásban életed nem élheted.

Az igazság nem kézzelfogható,
Mert lelked hangjában hallható.
Túl van ezen a valóságon,
Messze a komfort határodon.

Aranyos

Mind-en-s-ég

Az ÉN és az ÉG szíve összeér,
Emberi lényben ébred a mindenség.

Elemek

Fák, füvek, hegyek meséljetek,
Erősítsétek a létezésemet.
Szelek súgásával szavakat ontsatok,
Hogy eldobhassam karmikus kalapom.
Felszínre engedhessem lényemet,
Az őszinte érző szívemet.

Tavak, folyók simuljatok,
Az embereknek, így tükröt tartsatok.
Napsugár nyisd ki a szíveket,
Esőcseppek tisztítsátok a lelkeket.
Nyár esti hangulatok,
Sejtek táncával, nyomokat rajzoljatok.

Beleszeretni a csendbe

Hegytetőn röppen a lepke,
Csapdosva szárnyait hívogat a lelke.
Hallgass rá, mert tiszta tanító,
Ülj le és érezd, mi az mi tisztítandó.
Kapcsold ki a világot,
Éld át a szívtérben a csendes táncot.
Halk ritmusa bölcs esszenciát varázsol,
Beleszeretni a csendbe, mostantól mindig erre vágyol.

Szerető vs Feleség

Vágyak kusza szála bizsereg,
Tested, lelked izzadó élményben kevereg.
Ki igaz, és ki csak a vágy,
Égi tüneményként csillogó üde lány.
Két külön úton járó ékezet,
De az irány, egy szívhez vezet.
Újvilágban összeolvadva él a Nő,
Az igazi és a szerető.

Tapasztalás

Térkép a kezemben,
Célom a szívemben.
Ujjammal girbe-gurba utakat keresek,
A GPS-en egy jót nevetek.
Ő az egyenest ajánlja,
De én megyek a bátorság nyomában.

Gondolat-Menet

Ne akard túlgondolni,
Csak az érzést áthangolni.
A szív frekvenciáján,
Ahol táncolsz a hullámok szárnyán.

Ne akard túlgondolni,
A szavak mögé bújni.
Ahol az egó az úr,
Te pedig elfutsz, mint egy nyúl.

Ne akard túlgondolni,
Elég csak elrepíteni.
Visszajön, ha elfelejted,
Szívedbe bújik, mikor elengedted.

Látásmód

Veréb vagy páva?
Kinek merre húz a szíve vágya.
Aranykalitka ajtaja nyitva áll,
A repülés joga csak rajtad áll.

Páváskodni szeretnék,
Akkor millió szemmel láthatnék.
Tiszta csillag és fénylő nap vagyok,
Pávaként önmagam szerelmeseként ragyogok.